Újra itthon

Az emberek hajlamosak azt gondolni, hogy a saját gondjuknál nincs nagyobb a földön. Hát igen ilyenek vagyunk, pedig ha körülnéznénk, láthatnánk mennyi fájdalom van ezen a nyavalyás világon. Na, de azért nem kell pesszimistának lenni végül is az élet szép. Hisz van annál felemelőbb érzés, mint amikor szerelmes vagy? Amikor még a hiányérzete is csupa jó érzéssel tölt el. Nincs bizony. De sajnos, mint mindennek a szerelemnek is egyszer vége kell szakadnia. Talán a halál miatt, de lehet, hogy már az érzelmeink nem elég erősek ahhoz, hogy fent tartsanak egy kapcsolatot. Talán ez a jobb eset bár az egyik fél mindig jobban ragaszkodik és annak nagyobb a fájdalom. A halálban pedig ha csak nem együtt halnak meg a szerelmesek az életben maradt fél mindig szörnyen szenved és ezt az érzést nem lehet egy könnyen felejteni. Hisz ki volt az a hülye aki azt mondta, hogy az idő minden sebet begyógyít.

Balgaság a bőrünkön is örökre ott maradnak a mély sebek helyei. És hát a szívünkből sem tűnnek el soha ezek a fájó emlékek. Csak már nem fájnak annyira, de az élet nyújtotta csalódásokat nem lehet egy könnyen ki heverni. Mindig ott maradnak hegek. Erre pedig talán csak egy csodakenőcs van: a boldogság. De egy megtört szívet már nem olyan könnyű megnevettetni, mint régen. Ha csak nem tökéletes színész az illető. Bár felejthetnénk a múlat!

De jó lenne? Elfeledni mindent? A szép emlékeket? És senki sem mondhatja azt, hogy nekem olyan nincs mert igen is van!

 Natasa úgy érezte neki nincs. Ilyenkor mindenkiből a fájó emlékek jönnek elő. Pedig, pont ezt nem szabadna. Gábor elvesztése számára maga volt az eleven halál. A fájó emlék és üvöltő jelen. Natasa elvesztette az anyját akit mindennél jobban szeretett és most Gábor is a megpróbált elveszni a sötét múltban.

 Mikor haza értek Nati felrohant a szobájába, és csak sírt.  A barátnői szakadatlanul küldték az smseket, és hívogatták őt, de választ egyik sem kapott. A csajok teljesen kivoltak attól akadva, hogy senki sem tudta, hogy  mi történt Natasával. Végül a lány legjobb barátnője Maya úgy döntött, hogy utána jár, hogy mi újság Natinál.

-         Jó napot!- köszönt hangosan a bejárónőnek aki ajtót nyitott neki-Natasa itthon van?

-         Jó napot, kisasszony. Igen itthon van, a szobájába ül mióta hazajött. Kérem önt, valamivel mozdítsa ki onnan, mert még feltakarítani sem tudtam. Egyszerűen nem enged be senkit a szobájába.

-         Nagy lehet akkor a baj, de én majd lekezelem. Bízza rám és már ma este takaríthat is.

S Maya elindult barátnője szobája felé. Az ajtó előtt mégis megtorpant egy pillanatra. Azon gondolkodott miként viselkedjen ha belép a szobába. Végül is úgy döntött, hogy ahogyan a helyzet megkívánja. Utána pedig lenyomta a kilincset, de az ajtót zárva találta.

- Nati cica, bent vagy?

- Nem- hallatszott a válasz odabentről.

- Nyisd ki kérlek! Mond el, hogy mi bánt!

- Nincs kedvem senkivel sem beszélgetni.

- De én akkor is a legjobb barátnőd vagyok és követelem, hogy mond el a bajodat. – és a lány teljes erejével elkezdett dörömbölni az ajtón.

- Jó-jó nyitom is- adta fel a harcot Natasa.

- Szia hercegnőm- és átölelte kisírt szemű barátnőjét- Mi a baj? Mi történt veled? Mond el!

- Nem fogod elhinni! Megismerkedtem életem szerelmével.

- Hisz ez csodálatos!

- Nem, nem az, mert el is vesztettem.

- Tessék?

- Ott Tahitin találkoztam vele. A tengerparton, a holdfényben, de sietnem kellet s nem tudtam elkérni se a számát sem az email címét. SEMMIT!- szakadt ki a lányból. S  zokogásban tört ki.

- Ne sírj! Nem ő álmaid hercege ha elvesztetted.

- De igen is ő az!

- Nem, nem az! De ne veszekedjünk!

- Az lehetetlenség, hogy én ezt túl éljem!

- Na ne viccelj! Ha én túl tettem magam Aurélon, akkor neked is menni fog!

- Nem fog!

- Fanninak ma bulija lesz, gyere el velem, és meglásd, hogy jól fogod érezni magad.

- Kétlem.

- Te csak ne kételkedj semmiben! Egyébként mi fogott meg annyira abban a srácban, hogy nem tudod elfelejteni?

- Minden. De legfőképpen az, hogy szinte a hason másom. Szinte mintha magamat hallanám, mikor ő beszél. És azok a kék szemek, s a helyes szőke göndör haja olyan édes!

- Hogy hívják?

- Gábor.

Maya elmosolyodott ekkor egy csöppet.

-         Na akkor jössz a buliba?

-         Nincs egy rongyom sem.

-         Na ne viccelj!- szólt rá Maya barátnőjére, akinek a ruha költségeiből egy nagyobb afrikai ország egész éves élelem ellátását fedezni lehetett.

-         Nem viccelek. Tök komolyan mondom.

-         Na gyere - s oda rángatta a lány a szekrénye elé. – itt van pl. ez a farmer és a kedvenc fölsőd. Ebben tuti nyerő leszel!

-         Jó van na, ha így erőlködsz. Akkor elmegyek. Csak abban reménykedek, hogy Balázs nem lesz ott.

-         Nem hinném nem túlságosan komálják egymást Fannival

-         Ja t’om. De bármi megeshet.

-         Hát az biztos tudod Fannin sosem tudtam ki igazodni

-         Ebbe egyet értek.

-         Na én haza megyek átöltözni, vagy hozzam a cuccaimat és majd itt nálad?

-         Inkább nálam.

-         Okszi. – és Maya puszit nyomott barátnője arcára búcsúzóul- Ció!

-         Szióka, akkor majd várni foglak.

S Maya elindult haza felé. Natasa újból egyedül maradt, s pont ezt nem akarta. Úgy döntött letusol és megmossa a haját. A szobájából nyílt neki egy külön fürdő szoba amit természetesen csak ő használt. Óriási lakosztállyal rendelkezett. S ha most leírnám, hogy néz ki akkor mindenki belehalna az unalomba miközben olvasná, de én már csak azért is leírom. Ha nem szeretnéd elolvasni ne tedd én nem kötelezlek rá, de ha érdekel hol is lakik a mi főhősünk akkor elolvashatod.

 A ház fekvését tekintve Buda után nem sokkal található, hisz olyan óriási volt, akár egy kastélynak. A színe olyan sárgás volt bár én nem tudtam megállapítani, hogy narancs vagy citrom inkább. Szép nagy kertje telis tele csodálatos növényekkel.  A bejárati ajtó hatalmas boltíves volt. Olyan igazi középkori stílusban épült s hozzá még fából is készült. Amikor belépünk egy hatalmas hall fogadja az ide látogatókat és egy széles márvány lépcső. Hogy eljuthassunk Natasa szobájába ezen kellet felmenni. Utána jobbra és balra is nyíl egy- egy tágas folyosó. Nekünk a bal oldali kell. Ezen elindulva balra a második ajtón kell belépni.

Rögtön egy baldahinos ágyat pillantunk meg, minek mindkét oldalán egy-egy hatalmas ablakot pillantunk meg rózsaszín függönnyel. Ha az ajtóból balra nézünk akkor látjuk, hogy egy másik ajtó is nyílik ebből a szobából ez a már említett fürdőszoba bejárata. Jobbra kukucskálva szekrénysor található. És  hát azt hiszem nagyjából így eltudjátok képzelni.

Ott állt a zuhany jéghideg vize alatt, s próbálta feledni a múltat. Aztán lassan kilépkedett a szobájába és hosszasan nézegette azt az öltözéket amit felakart venni erre az estére.

Maya ekkor toppant be az ajtón.

-         Cija-mija, kiscica! Még nem öltözködtél fel?

-         Még nem. Nincs hozzá erőm.

-         Na ne siránkozz! Kapd magadra a ruháidat és én majd kisminkellek. Okés?

-         A ruhás részig oké, de inkább a sminkelést hagyd rám. Nem akarok úgy kinézni , mint egy ribanc- és huncutul mosolygott barátnőjére.

-         De izé vagy!- tettetett sértődöttséggel vágott vissza Maya.

-         Jól van  na! Na készülődjünk.

És negyed tízkor már teljesen készen indultak el Fannihoz. Natasában kétes érzések támadtak. Mi van ha ott lesz Balázs?Nem akart a barátjával találkozni ez volt az amit a legkevésbé akart. Negyedtizenegykor már ott is voltak Fanninál. Az ajtón belépve egy középmagas vékony, hosszú vörös hajú idegeskedő lány rohant eléjük.

-         Sziasztok lányok! Jól nézek ki? Jó a buli?

-         Nagyon csinos vagy Fanni és bár csak most érkeztünk a bulid is nagyon izgalmasnak tűnik- mosolygott a kétségbeesett arcba Maja.

-         Én is ugyan ezen a véleményen vagyok - fűzte hozzá Natasa.

-         Maya! Viktor szerinted itt lesz?- kérdezte izgatottan Fanni.

-         Nem tudom, ma még nem találkoztam vele, de ha itt biztos, hogy csak téged fog észre venni hisz olyan gyönyörű vagy ma este.

-         Köszönöm.

-         Na mi tovább is mennénk, mit szólna a többi vendég, ha csak velünk foglalkoznál?!

-         Okszi.

És a két lány tovább sétált.

-         Sziasztok lányok. - hallatszott újból.

-         Hello Erik!

-          Cija mija, most volt a születésnapod  igaz?Hány éves is vagy 18, 19?- simogatta a srác önbizalmát Natasa.

-         Jaj, te kis cuki! Mindig olyan édes vagy! De már 22 vagyok. Olyan szörnyű!

-         Nyugodj meg 19-nél egy hajszállal sem tűnsz öregebbnek. -  folytatta Maya a hízelgést.

Erik kedves srác, vagyis „lány” , mivel meleg volt. De a mi lányainkat ez egy csöppet sem zavarta, azt tartották szem előtt hogy Erik profi sminkes és fodrász. Ja és persze, hogy imádni való a természete.

-         Maya! Ne nézz magad mögé!- figyelmeztette Natasa Barátnőjét, de már későn.

Egy magas barna, vállig érő hajú fiú közeledett. Egy nagy csoport lány rajongásából megszabadulva vette az irányt Maya felé. Már nem volt ideje elfutni a lánynak így hát várta szörnyű sorsát.

-         Szevasz baby! Rég nem beszéltünk. Jössz táncolni?- kérdezte Maya exe akit a lány nem tudott feledni még a legjobb hapsik társaságába sem.

-         Bocs, de Natasa nincs épp top formában és nem szeretném egyedül hagyni.

-         Menj csak nyugodtan - bíztatta a lány barátnőjét - El leszek egyedül is.

-         Tényleg nem baj?- kérdezte kérlelően Maya, de Nati nem tágított -  Jó akkor rendben van - és elsétált a fiú oldalán.

Ekkor érkezett meg Balázs. A lányok majd elaléltak mikor elment mellettük. Egy szőke, barna szemű fiú volt elég erős kisugárzással. Natasa mellé lépett és csókot nyomott a szájára.

-         Hi szivi! Mi zu’?

-         Semmi különös. Veled?- válaszolt egy kedvűen a lány.

-         Nagyon hiányoztál csak ennyi.

-         Ó, milyen kedves vagy. Te is nekem. - gúnyolódott Natasa.

-         Gondoltam. Nincs az a csaj aki ki bírja nélkülem.

-         Nincs az a pasi aki így beszél  a csaja előtt.

-         Jól van na! Most, mit kell mindenen felkapni a vizet?

-         Én nem kaptam fel, csak nem látod, hogy rossz a kedvem?!

-         Mi vagyok én? Törppapa, hogy mindent kell tudnom?

-         Nem várom, hogy tudj mindent csak legyél egy kicsit figyelmesebb.

-         Látom rossz kedved van akkor én hagylak is téged.

-         Rendben!

-         Rendben!- és Balázs ahogy jött úgy is ment el, gyorsan. Nem sajnálta, hogy ott kell hagynia barátnőjét volt elég csaj a bulin inkább rájuk szánta az idejét. 

Nem sokára Maya is visszatért Aurél és bátyja Viktor társaságában. Hát Vik nem hasonlított Balázsra, de sármban ő is bővelkedett. Aurélhoz hasonlóan neki is hosszú haja volt. Csak úgy mellékesen a két srác nagyon jó barát. De az ővé nem barna hanem fekete lobonc volt.

Szemei akár az ezüst olyan fényes szürkék voltak. És most épp Natasa smaragdjaiban vesztek el. Nati soha nem nézett úgy Viktorra, mint férfira csak úgy, mint a barátnője bátyjára, nem vonzódott hozzá. De most valami furcsa érzés fogta el a fiúval kapcsolatban.

-         Cijóztok!- köszöntötte őket  Natasa- Maya menjünk haza!

-         Ne már! Olyan jól érzem magam. Muszáj?- nyafogta a lány – Itt van Viktor biztosan szívesen lefoglal valamivel, míg én Auréllal  táncolok.

-         Haza szeretnék menni.

-         Szóval sértegetsz? Nem vagyok elég jó társaság? Szerinted nem táncolok elég jól?- lépett közbe a srác is mivel ő is szóba került.

-         Jajj Vik, tudod, hogy nem erről van szó, csak nincs jó hangulatom ehhez. A te kedvedet is levinném mínuszba. Gondolom nem szeretnéd ezt.

-         De akkor legalább gyere egyet táncolni. Mert különben megsértődöm!

-         Nem – és ellent mondást nem tűrő hangon elindult kifelé.

-         Na jó akkor menjünk. Szijaztok fiúk! Megyek mert ez nem fog megvárni!

Sorba elköszönt mindenkitől és Maya Natasa után rohant. A kocsijánál találta ott állt és nézte a csillagokat.

-         Miért kellet elrohanni csak így?

-         Bocsi.

-         Semmi baj. Na mit csináljunk?

-         Nézzünk Sex és New Yorkot egy kiló fagyi mellet. Mit szólsz hozzá?

-         Remek - bólogatott Maya. – de én valami mást akartam csinálni.

-         Már mondtam, hogy ne haragudj. Egyébként is bármikor felhívhatod Aurélt.

-         Jól van, igazad van. Na menjünk. Nálad vagy nálam?- tette fel a döntő kérdést Maya.

-         Nálad. Fagyi van?

-         Persze. Csoki vanília.

-         Vegyünk még epret. Oké?

-         Ahamm. Na ugorj be a kocsiba.  

Natasa semmi kép nem akart haza menni ezért barátnőjénél töltötte az éjszakát. Elég későn aludtak el, de másnap reggel viszonylag korán sikerült felkelniük. Tízkor már Maya a zuhany alatt állt. E közben Natasa Balázzsal beszélt telefonon.

-         Miért mentél el olyan korán Fanni bulijából?- érdeklődött a srác.